Jendrassik Lóránd Pekár Mihály Verzár Frigyes Minnekahda Szent-Györgyi Albert Mansfeld Géza Farkas Géza
MagyarEnglish    
Magyar Élettani Társaság
 
     
Nyomtatás

Főoldal   A társaság története

A társaság története

Az alábbi történeti összefoglalót Hamar János tagtársunk adta elő a MÉT LXXV. Vándorgyűlésén (2011. jún. 8., Pécs) 

 

A Magyar Élettani Társaság célkitűzései és feladata az elmúlt 80 évben.

 

A MÉT történetével sokan foglalkoztak már. A legrészletesebb leírást a „Magyar Élettani Társaság Jubileumi Évkönyve” című különkiadványban találtam, amelyet Hársing László, akkori elnökünk írt 1985-ben. Ő a MÉT történetét 1931, az alapítás éve és 1985 között három nagy korszakra osztotta fel. Ezekre szeretnék én is röviden kitérni.

Az alapító atyák, (betűrendben: Farkas Géza, Jendrassik Lóránd, Mansfeld Géza, Pekár Mihály, Szent-Györgyi Albert és Verzár Frigyes) a Minnekahda fedélzetén a nemzetközi élettani kongresszusra Bostonba tartva 1929-ben eldöntötték, hogy létrehozzák a Magyar Élettani Társaságot. Ekkor megfogalmazták azokat az alapvető célkitűzéseket és eszközöket, amelyeket fontosnak tartottak azért, hogy a leendő társaság eredményesen működhessék. Érdemes ezt a két pontot, tehát a célkitűzéseket és a megvalósítás eszközeit az egyes, az előbb már említett korszakokban végigkövetni.

Az első korszak az alapítástól, ez 1931-ben volt Tihanyban, 1943-ig tartott. Ez a korszak meghatározó volt a társaság életében. Ekkor dolgozták ki azt az első alapszabályt, amely az összes későbbi számára példaként szolgált, és amelyet 1933-ban fogadott el a közgyűlés. Az alapszabályt a társaság titkára (főtitkára) Szent-Györgyi Albert dolgozta ki. Érdemes ebből idézni:

A MAGYAR ÉLETTANI TÁRSASÁG (M. É. T.) ALAPSZABÁLYAI

II. Cél.

4. §. A kísérletes orvostudomány fejlesztése.

            Egyszerűen és tömören csak ennyi. A későbbiekben ez a mondat jelentősen bővült és újabbakkal egészült ki.

A vezetőség (Ezt akkor tisztikarnak nevezték.) is mindössze három tagból állott, az elnökből, aki a mindenkori vándorgyűlés elnöke volt, a titkárból (Ezt a tisztet egészen 1948-ig Szent-Györgyi Albert töltötte be.) és a jegyzőből (Kezdetben Beznák Aladár, majd őt követte Kokas Eszter.).

            Az első időszakban kialakított működési rendből érdemes még további szempontokat kiemelni, mert ezek a későbbiekben is útmutatóul szolgáltak. A vándorgyűléseket éves forgó rendszerben tartották. Az első, mint említettem Tihanyban volt. Verzár Frigyes negyven évvel később így emlékezett vissza:

OH. 1971. 112:1841-42.

„A tihanyi intézet keletkezése magában hordta azt a célt, hogy egy találkozóhely legyen, ahol a magyar biológusok, fiziológusok, biokémikusok, hidrobiológusok, zoológusok találkozzanak egymással, terveiket, problémáikat megbeszéljék, új témák keletkezzenek, és új terveket szőjenek.”

            Ezen az alakuló gyűlésen jelen volt és a közgyűlésen felszólalt Klébelsberg Kunó kultuszminiszter is. Figyelemre méltó beszédéből azért érdemes idézni, mert ennek valószínűleg a társaság működésére (a vándorgyűlések forgó rendszerű szervezését illetően) is hatása volt:

Pesti Napló 1931. április 11.

„- Négy egyetemet kell létesíteni- mondotta a miniszter-, mert egy egyetem mellett nőhetnek ugyan kitűnő tudósok, de nem lehet egyetemes tudományosság, mert ehhez az kell, hogy a tudományos kutatásnak több fókusza legyen. Amíg csak egy egyetem volt, nem alakulhatott ki itt helyben megfelelő tudományos kontroll, ehhez több egyetem, több katedra és nagyobb tudományos személyzet kellett, hogy ne legyenek a tudományos kutatások eredményei elszigetelt jelenségek Magyarországon, hanem azokat már itthon minden szemszögből meglássák. De ezen kívül a tudománnyal foglalkozók számára megfelelő elhelyezkedést is kell biztosítani.”

            További fontos alapelv volt, hogy a társaság tagja csak az lehetett, aki önálló kutatómunkát végzett és az eredményeiről rendszeresen beszámolt. Ez a kritérium, ha jelentősen módosult is, végeredményben a mai napig érvényes. Kezdetben sok vitát váltott ki a klinikus orvosok tagsága, de mivel közöttük egészen kiváló kutatók is voltak, így az ő tagságuk természetessé vált. Ez az elv is érvényben van mind a mai napig. Ugyanakkor a társasággal kapcsolatot nem tartó tagok tagságát törölték.

A korabeli jegyzőkönyvek és az első időszak korábbi visszaemlékezőinek a beszámolói alapján mindenki hangsúlyozta a MÉT jó értelemben vett vitaszellemét és a tudományosság magas színvonalát. Kedves színfoltja ezeknek a vitáknak, amikor az egyik vitázó tagtárs azzal érvelt, hogy „…de kérem, ezt nekem még Amerikában is elhitték.”

A társaság alapvető feladatának tartotta a pályakezdő fiatalok felkarolását. Nyilván az ő bíztatásukra vezették be Mansfeld Géza javaslatára a kötelező tagtárs megszólítást. Ezzel kapcsolatban anekdotaszerű az a történet, hogy a hazafelé tartó debreceni vonaton már nem volt érvényes a tagtárs megszólítás, ott már felhívták a fiatalok figyelmét, arra hogy a tagtárs megszólításnak megvannak a földrajzi határai. A már említett Mansfeld Géza nevét azzal kapcsolatban is érdemes megemlíteni, hogy ő volt az első, aki hangsúlyozta, hogy a vándorgyűlés legyen a fiatalok fóruma. Ennek a megállapításnak a komolyságát jelzi az is, hogy tagdíjat nem kellett fizetni, a vándorgyűlések részvételi díját azonban úgy állapították meg, hogy az oda befizetett pénzből támogatták a fiatal résztvevőket, akár a teljes ellátás erejéig.

Az eszközöket tekintve a legelső és az összes későbbi alapszabály egyik legfontosabb megállapítása, hogy a MÉT minden évben legalább egyszer (ez lényegében a mindenkori vándorgyűlésen történik) közgyűlést tart, és ez a fórum a Társaság legfőbb döntéshozó szerve.

 

A második periódus. (1948-tól 1965-ig.)

A világháború után az első vándorgyűlést 1948-ban Pécsett rendezték. A megbízást az elnökségre Lissák Kálmán kapta még 1943-ban, de ez csak ennyi idővel később realizálódhatott. Ebben és a következő években a vándorgyűlések iránt óriási volt az érdeklődés, amit a jelentkezések számának ugrásszerű növekedése jelzett. Komoly nehézséget jelentett, hogy a 2-3 száz bejelentett előadást hogyan lehessen szerepeltetni, mivel a rendelkezésre álló idő (2, maximum 3 nap) ennyi előadás bemutatását nem tette lehetővé. Ezért a jelentkezések számát korlátozni is kellett. A MÉT lényegében önállóan tevékenykedhetett, de csak, mint az Orvos Egészségügyi Szakszervezet keretén belül működő tudományos szakcsoportok és egyesületek egyike. 1951-ben már a szakszervezeti felügyelőséget az MTA Élettani Főbizottsága vette át. Az 1953-ban elkészített Alapszabály a társaság célját így fogalmazta meg:

A MÉT 2. Alapszabálya (tervezet 1953)

2. §.

A Társaság célja és feladata

A Társaság célja és feladata a magyar élettani irányzatú kísérletes tudomány fejlesztése. A Társaság feladatának tartja az élettani, gyógyszertani, biokémiai, biofizikai és kórélettani jellegű kutatások fejlesztését, színvonaluk emelését. A Társaság lényeges célkitűzése, hogy a korszerű élettan szemléletét és módszertanát elterjessze a hazai orvostudományi és kísérletes biológiai kutatási területeken és megismertesse kutatóinkat a legújabb eredményekkel.

A közgyűlés a tervezetet néhány helyen megváltoztatta. Ezek közül egyet kiemelnék: a „korszerű élettani szemlélet” helyére a „korszerű materialista szemlélet” kifejezés került.

            Ennek az időszaknak amellett, hogy a vándorgyűlések és a szakmai szereplések iránt óriási volt az érdeklődés, kétségtelenül szégyenfoltja volt, hogy feltehetően részben politikai nyomásra, de valószínűleg egyéni túlbuzgóság miatt is a „régi” tagok közül 14-et kizártak: Úgy gondolom, hogy neveikről feltétlenül meg kell emlékeznünk. 1949-ben, mint disszidenseket a társaság tagjai közül kizárta Bay Zoltánt (a világhírű fizikust Szent-Györgyi Albert javaslatára 1941-ben vették fel, aki „A mesterséges radioaktivitás és annak biológiai hatásai” címmel előadást tartott), Beznák Aladárt (ő orvoskari dékán és 10 éven keresztül a Pázmány Péter Tudományegyetem élettan professzora volt), feleségét Hortobágyi Margitot, Csáky Tihamért, Dreguss Miklóst, Hajdu Istvánt és Laki Kálmánt. Nyilván nem volt véletlen, hogy a felsoroltak közül négyen a pesti egyetem élettani intézetében dolgoztak! 1951-ben újabb tagrevízió volt és az előzőhöz hasonlóan kizárták Békésy Györgyöt (az 1962-ben Nobel díjjal is kitüntetett tudóst szintén 1941-ben vették fel Beznák Aladár javaslatára), Szent-Györgyi Albertet!, Than Ferencet, Wolsky Sándort, Korényi Zoltánt és Rex-Kiss Bélát. Ezen felül 10 további tag nevét törölték a tagnévsorból. Hasonlóan törölték 18 tag nevét 1960-ban (négy évvel a forradalom után!).

Már az ötvenes évek második felében először a farmakológusok, majd őket követően a biokémikusok külön szekcióban jöttek össze, és ez képezte az alapját a későbbi önálló társaságok kialakulásának. A folyamat a hatvanas évek elején felgyorsult, és sorra alakultak az önálló tudományos társaságok, mint a biológiai, biokémiai, biofizikai, farmakológiai, mikrobiológiai, endokrinológiai, immunológiai társaság. Már ekkor, a kezdetek kezdetén próbálkozott a MÉT az újraegyesítéssel és néhány vándorgyűlését pl. a biokémikusokkal vagy a biofizikusokkal közösen tartotta, de ezek a próbálkozások csak egy-egy évig működtek. Mindezek ellenére az érdeklődés a vándorgyűlések és a MÉT tagság iránt nem csökkent jelentősebb mértékben. A taglétszám 300-400 között volt és a vándorgyűléseken a bejelentett előadások száma nem igen csökkent 200 alá.

Ennek az időszaknak jelentős eredménye volt, hogy két folyóirat megjelenését is segítette, szakmailag mindenképpen, a magyar nyelvű Kísérletes Orvostudományt és az angol nyelven megjelenő Acta Physiologica Hungarica címűt.

A harmadik periódus (1966-tól 1990-ig.)

            Bizonyos mértékig ez a korszak formai szempontok alapján különíthető csak el az azt megelőző évekétől. Az orvostudomány területén kialakuló számos társaság összefogására létrehozták a társaságokat egyesítő szövetséget a Magyarországi Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, MOTESZ címen. Ezen a kereten belül természetesen szakmai szempontból a tagegyesületek és társaságok nagyfokú önállóságot élveztek. Nézzük ennek az időszaknak a célkitűzéseit.

A Magyar Élettani Társaság, mint a MOTESZ tagjának alapszabálya (az 1967-es módosítása, 1985-ös állapot)

II.

A Társaság célja és tevékenysége

3. §.

1. A társaság a Szövetség célkitűzései érdekében tevékenykedik és működését a Szövetség alapszabályában foglalt elvek szerint folytatja.

2. A társaság célja: a magyar élettani és kórélettani tudomány fejlesztése, a tagok tudományos ismeretének bővítése és orvosetikai nevelése. A társaság feladata, hogy a tudományágnak szocialista szemléletét és módszertanát terjessze, a tudományág hazai és külföldi eredményeit ismertesse, elősegítse a tudomány eredményeinek gyakorlati felhasználást, szakmai folyóiratok szerkesztésével is elősegítse a magyar kutatási eredmények minél szélesebb körű megismertetését belföldön és külföldön egyaránt.

3. A társaságnak szekciói és területi szervei is lehetnek, ezek célja a szaktudományok fejlesztése a társaság felügyelete és irányítása alatt.

            Annak ellenére, hogy újabb tudományos társaságok alakultak, és ez részben a MÉT-ből való kiválást is jelentette, a taglétszám egyre növekedett, amely a nyolcvanas évek második felére elérte a 700-t. A vándorgyűléseken bevezették a poszter szekciókat, így a bejelentett előadások száma elérte a közel 400-t is. A taglétszám ilyen mértékű növekedésében szerepet játszott az, hogy a kandidátusi fokozat megszerzéséhez számos klinikus kollega felkereste az elméleti intézeteket, és ott kutatómunkát végzett. Emellett elvárták tőlük azt is, hogy a fokozat megszerzéséhez tagjai legyenek valamelyik tudományos társaságnak. Ez nyilván növelte a MÉT népszerűségét. Emlékeim szerint ez a bővülés azonban nem volt tisztán formai. Számos klinikus kollega őszintén érdeklődött a kutatás iránt és aktívan részt vett a vándorgyűléseken.

            A fiatal kutatók támogatására bevezették a MÉT ifjúsági tagság kategóriát, amely jelentős kedvezményekkel járt, és a pályakezdő kutatók között népszerű volt.

            Szervezetileg lényegesen átalakult a társaság. A korábbi, még a kezdetekkor kialakított szerkezetet megváltoztatták és lénygében kialakult a mai forma a nagy létszámú elnökséggel és vezetőséggel, amelyet most nem kívánok ismertetni, mert feltételezem, hogy mindenki ismeri.

            Két jelentős nemzetközi esemény is volt ebben az időszakban. 1980-ban rendezte meg a társaság a IUPS XXVIII. kongresszusát. Az esemény minden tekintetben sikeres volt számos világnagyság és a szakma majdnem 6000 résztvevőjével. Érdemes megemlíteni, hogy Verzár Frigyes az alapítás gondolatának egyik szülőatyja 1929-ben Bostonban meghívta a nemzetközi társaság tagjait egy Budapesten rendezendő találkozóra. Kicsit sokáig kellett várni erre az eseményre, de ez nem a meghívókon múlott. A másik esemény 1985-ben volt, amikor a jubileumi 50. Vándorgyűlést rendezte Kovách Arisztid Budapesten. A közel ötszáz résztvevő között két Nobel díjas tudós mellet számos nemzetközi kiválóság is megjelent és aktív résztvevője volt a kongresszusnak. 

A MÉT jelenlegi állapota (1990-től.)

            A kilencvenes évek eleje stagnálást, sőt visszaesést hozott. A meglevő két folyóiratunk közül a Kísérletes Orvostudomány megszűnt, és az Acta Physiologica Hungarica is veszélybe került. Ez utóbbit azonban sikerült Monos Emil és Bartha Jenő tagtársaink kitartó munkájának köszönhetően életben tartani. A vándorgyűlések iránti érdeklődés és ennek megfelelően a látogatottság is csökkent. Kivételt jelentett ez alól az 1993–ban tartott Debreceni MÉT, ahova meghívtuk az osztrák és az észt élettani társaságok képviselőit, az 1996-ban a román társasággal közös Szeged-Temesvári, illetve a Physiological Society-vel  2000-ben Budapesten tartott kongresszus. A lassú hanyatlásnak az jelentette a végét, hogy a 2001–ben Szegeden rendezett MÉT vándorgyűlésen nagy számban megjelentek az addigra már előadóképessé vált PhD hallgatók és a frissen doktorátust szerzett tagtársak. Ezáltal a MÉT ismételten a „fiatalok Fórumává” vált. Tovább segített a kiútkeresésben a FÉK szekciójának szervezése, illetve az, hogy ismételten közös vándorgyűléseket szervezünk egyéb társaságokkal. Meg kell említeni még a 2002-ben rendezett, sikeres kórélettani világkongresszust is.

A MÉT ALAPSZABÁLYA (jelen állapot)

A Társaság célja és eszközei

3. §.

1. A Társaság célja közhasznú tevékenység folytatása az élettani kutatás fejlesztése és az élettani ismeretek terjesztése az orvosi és biológiai tudományok valamennyi területén.

2. Közhasznú szolgáltatásaiból tagjain kívül az érintett tudományok más művelői is részesülhetnek.

            Sikerült visszatérni majdnem az eredeti gondolathoz. Azt hiszem, hogy ez így van rendjén.

 

Pécs, 2011 Június.

 

 

 




Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Pártolói tagok
Jelenleg nincs pártoló tag.

Konferenciák
Nincsenek konferenciák.